6.fejezet

Nem ért itt véget
~

Hazamentem gyorsan átöltöztem, majd már siettem is a munkába.
Elmentem az árvaházba dolgozni és kicsit máshogy nézett ki Ms. Choi, mint általában.
- Ms. Choi! Van baj van? - mentem oda hozzá.
- SooRin, nincs semmi. - sóhajtott. - Tudod, mi a legrosszabb az én munkámban? Hogy látnod kell a sok árva gyereket, akiknek nincs otthonuk. Most..így karácsony közeledtével egyre nagyobb a szorító érzés bennem. Vannak gyerekek, akiknek ez az első karácsonya egyedül.
- Tudnék valahogyan segíteni? - kérdeztem.
- Ha tudsz szerezni szülőket mindenkinek.. - válaszolt, amikor valaki hívta. - megyek!
Bármit megtennék azért, hogy minden gyereknek legyen szülője. Tudom, milyen felnőni nélkülük. 
~
Két óra múlva, négy környékén, elköszöntem és indultam is. Sétáltam kicsit ráérősen, de még bő egy órám volt, mielőtt a sulihoz kellett volna mennem.
Sétáltam, amikor mellém gördül az ismerős kocsi.
- Már megint.. - sóhajtottam. - Mit akarsz? - mentem tovább.
- Ne vigyelek el? - tekerte le Yixing az anyósülés felőli ablakot, hogy halljam mit mond.
De én csak sétáltam tovább.
- Nem? Hát a nem hát nem. - vonta meg vállát.
- Várj! - haraptam meg szám.
- Gyere! - nyitotta ki belülről a kocsiajtót.
Beszálltam, majd elindult.
- Hova? - kérdezte.
- A sulihoz. - válaszoltam kezeim lábaimra téve.
- Oké. - fordította el a kormányt. - Miért mész a suliba, stréber?
- Nem vagyok stréber. Csak a lányokkal találkozom.
- Értem. - bólintott. - Itt is vagyunk. Én a helyedben mennék is, mert már nagyon furán néznek.
- Akkor szia. Köszi. - szálltam ki.
Becsukva a kocsiajtaját megfordultam és két barátnőm kerek szemekkel nézett.
Én meg kérdően néztem rájuk.
- Mi van? - kérdeztem.
- Mi van?! Azt kérdezed, mi van?! SooRin, te éppen most szálltál ki az osztály egyik rossz fiúja kocsijából. - akadt ki HyoYeon.
- Nem vagy normális! - szállt be a vitába YuRi is.
- Mindent megmagyarázok. - szabadkoztam. - Az úgy volt, hogy az árvaházban dolgozom és miután végeztem idefelé jövet megállt mellettem a kocsival és megkérdezte, hogy elvigyen. Én meg eljöttem vele. - hadartam. - De a tegnapi még furább volt. Basszus! - kaptam szám elé a kezem.
- Mi volt tegnap, SooRin? - léptek mellém kihallgatásszerűen.
- Öhm, izé..semmi..
- SooRin.
- Hát szóval az volt, hogy KyungSooval tanultam, ugye, már nyolc körül volt, ezért elindultam haza..
- Egyedül? - vágott közbe YuRi.
- Igen, szóval..
- KyungSoo nem kísért el?
- Nem akartam..
- Miért? - kérdezte HyoYeon.
- Ez is egy jó sztori. - vigyorogtam kétségbeesetten.

HyoYeon & YuRi

- Van mit mesélned, úgy érzem. - jelentette ki HyoYeon.
- Van is történetem. - bólogattam. - Szóval, azért nem akartam, hogy KyungSoo hazakísérjen, mert JongDaenél lakom és nem akarom, hogy bárki megtudja az osztályból. Igazából JongDae mondta, hogy nem kéne elmondanom. "Én lennék a célpont". Ezért egyedül mentem hazafelé..
- Várjunk csak! Te JongDaenél laksz? - pislogott nagyokat YuRi.
- Igen, mivel a szülei vittek el az árvaházból és fogadtak be. Azóta túl sok minden hirtelen történt.
- Tudod mit, kezd onnantól a sztorizást, amikor elvittek onnan a szülei. És nem lesz ilyen belekérdezés.
- Oké. Addig sétáljunk a házhoz. - indultunk el. - Szóval az egész akkor ott kezdődött az árvaházban. Kb. tizenkettő voltam amikor elvesztettem a szüleimet és bekerültem oda. Négy év múlva, múlt hét vasárnap elvitt engem JongDae apja és anyja onnan. Addig még sosem voltam, olyan szép házban. A szülei nem szóltak róla, ezért meglepett, amikor megjelent a lépcső tetején. Mrs. Kim, az anyukája amúgy nagyon kedves volt velem a kezdetektől. Szerdán JongDae ágyában ébredtem.
- Mi?
- De ne értsétek félre csak berakott az ágyába, mert kedd este filmezésnél bealudtam. Oh, és a szerda nem csak ezért volt fura. TaeYeon átjött suli után JongDaehez tanulni és ugye nem akartam, hogy megtudja és rohanjon YoonAhoz, aki szétkürtölné az egész sulinak. Ezért végig a szobámban lapultam. Mikor elment vacsora után JongDae átjött a szobámba és bevallotta, hogy kedvel. Majd megkérdezte, hogy felolvasnám-e neki a könyvem, aztán mikor befejeztem bealudt, legalábbis később megtudtam színlelte, közelebb hajoltam hozzá, mert meg akartam hallgatni álmában beszél-e. Majd hirtelen megcsókolt.
- Várj, várj, várj!! Mi van?! - ordították egyszerre.
- Ja, igen. Beszélgettünk még kicsit, amikor berontott Mrs. Kim és elmesélte, hogy én egy éves korom óta ismertem JongDaet, amúgy ismerős is volt, és hogy ezért vettek magukhoz, mivel a szüleim megkérték őket, hogy viseljék gondomat, ha már ők nem lesznek. Közben itt vagyunk, amúgy.
- Oh, akkor menjünk be. - jelentette ki HyoYeon.
Besétáltunk a kapun, majd az ajtón és egyből vigyorogva köszöntött Mrs. Kim.
- Sziasztok!
- Jó napot! - köszöntek a lányok.
- Szóltam már, hogy átjönnek, de ugye nem baj? - kérdeztem.
- Dehogy! - legyintett. - Hogy hívnak titeket?
- Kwon YuRi. - mutatkozott be YuRi.
- Kim HyoYeon. - mondta aztán HyoYeon.
- Szép neveitek vannak, de nem tartalak fel titeket. Menjetek nyugodtan. - mosolygott Mrs. Kim.
- Köszönjük, gyertek. - toltam magam előtt két barátnőm.
Felmentünk szobámba és becsuktam ajtóm. Majd az ablakot is.
- Az ablakot miért csukod be? - kérdezte HyoYeon.
- Mert ha nyitva van a szomszéd meghall mindent. És hallgatózós típus. - fejtettem ki.
- Ki a szomszéd? - nézett értetlenül HyoYeon.
- JongDae, te hülye. - adott egy tockost YuRi barátnőjének.
- Bocs, nem esett le. Na, folytatod? - huppant le ágyamra HyoYeon.
- Jah. - ültem be ablakomba. - Szóval gondviselőim lettek és ezért lakom itt. Aznap este kiküldtem a szobámból, de ő vissza akart jönni. És addig probálkozott, amíg olyan késő nem lett, hogy elaludt ténylegesen a falnak dőlve ülve a folyóson.
- Aww! - sóhajtott HyoYeon.
- Én meg betakartam és mellé leülve elaludtam a vállán. Másnap a suliban, amikor KyungSooval léptem be a terembe, mert hogy egyszerre értünk a bejárathoz, nem JongDaevel mentem suliba, egyből YoonAh hozta a formáját.
- Mit csinált? - nézett aggódva és a történetembe belemélyülve YuRi.
- Behúzott a lány mosdóba és hozzám vágott egy vicces wc papírt, de én utána kioktattam őt is meg a csatlósait is.
- Ügyes kislány! - mosolygott YuRi.
- Azután amikor visszamentem a terembe, akkor kértem el a te számod, HyoYeon, aztán hirtelen az egész osztály belekerült. Kivéve YoonAh, TaeYeon, SeoHyun, Zitao, Yixing és KyungSoo. De azóta KyungSooé meg van. Szóval most értem a tegnapi KyungSooval tanuláshoz. Nem volt semmi csak kínos csend.
- Ugorjunk! - sürgetett HyoYeon.
- Akkor mentem haza és jött Yixing. Kérdezés nélkül berakott kocsijába és elvitt egy búzamezőhöz vagy micsodához és ott megállva kiszállt. Én is kiszálltam, hogy beszéljek vele. Észrevette, hogy fázom, ezért egy takaróval, amit a kocsiból vett ki, betakarta hátam, úgy, hogy közbem átkarolt hátulról.
- SooRin, és te hagytad? - akadt ki ismételten YuRi.
- Miért tök romi lehetett. - kalandozott el HyoYeon.
- Idióta! - lökte meg HyoYeont.
- Mit csináltam volna? - kérdeztem. - Tényleg fáztam.
- SooRi~in! - nézett rám YuRi amolyan *ez most komoly?* nézéssel.
- Ezek után hazamentem, illetve hazavitt Yixing és JongDae egyből kérdezősködött. Aztán rám fogta, hogy az én "szakterületem a féltékenykedés". Majd másnap vagy is ma reggel a suli előtt megláttam JongDaet és TaeYeont beszélgetni meg röhögcsélni. Meg ölelgették egymást.
- Mi a..?!  - rázta meg fejét egyszerre két az ágyamon ülő barátnőm.
- Ühüm. - bólogattam.
- SooRin, te kedveled JongDaet? - döntötte félre fejét YuRi.
- Én megmondtam JongDaenek miután láttam az előbbi jelenetet, hogy tegyen úgy, mintha nem ismertük volna egymást régebben.
- Miért? - kérdezte HyoYeon.
- Szeretném megtudni, hogy bánt volna velem, ha nem lett volna az úgymond előéletünk.
- Ennél biztos van jobb megoldás is. Egyébként is kikerülted a kérdést. - húzta fel szemöldökét YuRi. - Kedveled őt? - állt fel és nyitotta ki az ablakot majd továbbra is engem nézve összefonta karjait.
- Nem tudom, mit érzek. Úgy érzem, kedvelem őt, de lehet csak barátilag.. - könnyeztem be. - Mit kezdjek az életemmel?
- SooRin, mindenki céllal születik. Valami célja van minden egyes ember életének. Csak meg kell találnod. - mosolygott YuRi.
- Igen, és bármit is akarsz. Azt meg kell tenned, különben később megbánod, hogy nem tetted meg. - állt fel HyoYeon is YuRi mellé.
- Mit jöttök nekem a bölcs dumával? - néztem ki az ablakomon. - Nincs célja az életemnek. Tudjátok, amikor kicsi voltam állatorvos akartam lenni, utána meg változtak az idők, az úgynevezett "trendek" és ezért változott az is, mi akarok lenni, de most már csak boldog szeretnék lenni. - sóhajtottam a naplementét nézve. - Most nézzétek a Napot. Mindennap ugyanazt csinálja és nem fáradt még bele. Feljön, látja szenvedni az embereket, aztán lemegy. Gáz meló.
- Ne legyél már ilyen depis! - szólt rám HyoYeon. - Gyere, teszek be valami zenét és táncoljunk rá. - húzott fel állásba.
- Oké. - mosolyogtam.
- Na, ennél másabb arckifejezést nem is akarok látni az arcodon! - vigyorgott barátnőm.

*JongDae szemszög*
- Tudjátok, amikor kicsi voltam állatorvos akartam lenni, utána meg változtak az idők, az úgynevezett "trendek" és ezért változott az is, mi akarok lenni, de most már csak boldog szeretnék lenni. - hallottam meg az ablakból SooRin hangját.
Csak boldog? YuRi, most már tudom a választ.

*SooRin szemszög*
- Tegyél be valami jót! - szólalt meg HyoYeon.
- BigBang? - kérdezte.
- Fantastic, baby! - mutatott 'oké'-t kezével HyoYeon.
A szám erejéig mindannyian táncoltunk.
- Hol a mosdó? - kérdezte YuRi.
- Ha kimész az ajtón jobbra. - magyaráztam.
- Köszi! - ment ki és csukta be maga után az ajtót.

*YuRi szemszög*
Becsuktam SooRin szobájának ajtaját.
- YuRi! - szólalt meg JongDae kilépve szobájából.
- JongDae! Baj, hogy itt vagyunk? - kérdeztem.
- Nem. Legalább vannak barátai SooRinnek. Csak szerettem volna válaszolni a kérdésedre. Amikor azt kérdezted, hogy mit akarok, hogy velem legyen vagy, hogy boldog legyen SooRin.
- Bármit is hiszel most, még meg fog változni, JongDae. Egyet kérek. Ne bántsd SooRint. - szorítottam meg alkarját, majd a mosdóba mentem.
Elrendeztem magam, visszatérve SooRin szobájába látom, hogy beszélgetnek.

*SooRin szemszög*
- HyoYeon, tényleg ennyire kedveled? - kérdeztem barátnőmet az ágyon mellette ülve.
- Miről maradtam le? - érkezett vissza YuRi.
- HyoYeonnak tetszik Zitao. De neki van barátnője állítólag. - magyaráztam.
- Íí.. igen, ez igaz. - ült le HyoYeon másik oldalára YuRi.
- Ne már, YuRi! - szóltam rá, mire elkezdett sírni HyoYeon.
- HyoYeon, a fiúkkal mindig csak a baj van. Nem is szeretnék foglalkozni velük. Csak befejezni a sulit, jó munkát találni és jó életet élni. - vigasztaltam barátnőm. - Minek pasi, ha itt vagyunk neked mi?
- Köszönöm lányok! - törölte le könnyeit. - Ölelés!
Két jó barátnőt találni nem olyan könnyű. Az ember nem talál csak úgy az út szélén.
~
Mivel a lányok nem aludtak nálam, ezért Mr. Kim hazafuvarozta őket nyolc környékén. Én meg egyedül maradtam a szobámban.
Majd nyitott ablakomnál ülve észrevettem valakit, aki integetett lentről. Gyorsan lefutottam, ki a bejáratiajtón és ott állt kocsija mellett Yixing.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem kinyitva a kaput.
- Unatkoztam? - vonta meg a vállát vigyorogva.
- Miért pont ide jöttél, Yixing? - fontam össze karjaimat.
- Zitao elutazott már ma nagybátyjával. Kivel mással beszélgettem volna?
- A szüleiddel.
- Nincsenek itthon. Már egy jó ideje itt hagytak engem meg bátyám. Csak a bátyám a munkája miatt nem sokat van otthon.
- Értem.
- Jössz? - ajánlotta fel.
- Öhm.. - haraptam számba.
Törtem fejem, mi sülhet ki ebből. Felnéztem a házra és eszembe jutott, hogy nincs senki, akiért maradnom kéne.
- JongDaevel laksz, ugye? - kérdezte.
- Igen. - sóhajtottam továbbra is a házat nézve.
- Miért? Van valami közöd hozzá?
- A szüleim ismerték az övét és felkérték őket gondviselőimnek. Röviden.
- Ahha. - bólintott egyet. - Van köztetek valami JongDaevel? Már bocsi a tolakodásért.
Elgondolkoztam ezen a kérdésen. Kiskorunkban barátok voltunk. Nem rég bevallotta, hogy kedvel. Majd megcsókolt. Aztán meg TaeYeont ölelgette. Ezek után eldöntöttem, hogy már nem érdekel. Mostantól az osztálytársam lesz és a mostohatesóm.
- Volt. - jelentettem ki. - De azt is el akarom felejteni. - néztem fel újra a házra. - Az ellen nem tehetek, hogy vele lakom, de többet nem akarok ezen örlödni.
- Velem jössz, SooRin? - nyújtotta kezét.
- Hova?
- El, de hazahozlak, ígérem.
Beleharaptam alsó ajkamba és mély levegőt vettem. Még egyszer felnéztem a házra.
Vele akarok lenni vagy csak boldog?
6.fejezet vége