8.fejezet

Másik útra terelnek
~

Közelebb hajolt ajkaimhoz majd adott egy csókot.
Újra átölelve engem én is átkaroltam dereka felett.
Megfogva kezem nézett a szemembe. Látta felcsillanni szemem, amire elmosolyodott.

SooKyu

- Megnyugodtál? - kérdezte körülbelül tíz perc múlva.
- Igen. - mosolyogtam rá.
- Visszamenjünk?
- Aham.
Felálltunk, majd visszasétáltunk az épületbe.
- Jól vagy, SooRin? - nézett rám SooKyu.
- Persze.
- Csajszi, mi lenne ha felvidítanánk téged egy kis vásárlással holnap? - vigyorgott Tiffany.
- Jó ötlet! - nézett Tiffanyra SooKyu. - SooRin?
- Me.. - gondolkodtam el azon, hogy "megkérdezem otthon", de úgyis elengednek. - Rendben. Holnap.
- Hol találkozunk? - lelkesedett fel SooKyu. - Ülj le ide mellénk, SooRin. - hívott maguk mellé.
- Majd hívlak titeket. Írd be a számod, SooRin addig. A lányos beszélgetéseket nem kell hallaniuk nekik. - mutatott a fiúk felé Tiffany. - Yixing! - ordított.
- Mi van? - huppant le WooHyun mellé.
- Most nézd meg jól SooRint. Holnap nem fogsz ráismerni. - figyelmeztette Tiffany a fiút.
- Előre félek. - motyogtam és fújtam ki a levegőt.
- Nyugi, így jobban tetszel majd a srácoknak a sulidban. - kacsintott Tiffany.
- Nem hiszem. Inkább YoonAht akarom végre elhallgattatni. - böktem ki.
- YoonAh? Meséljetek. - jelent meg a semmiből DongWoo.
- Egy szemét csaj az osztályomból. - összegeztem.
- Egyszer megnézném. - húzta fel szemöldökét vigyorogva.
- Volt olyan, hogy megdobált vizes wc papírral.
- Megverem. - háborodott fel SooKyun.
- Az a lány csak úgy tud barátokat szerezni, ha megfélemlíti őket. Van két pincsi kutya csatlósa. Szerintem félelemből vannak mellette. - magyaráztam.
- Szánalmas az ilyen. - morgott Tiffany.
- Az egyik csatlósa meg a mostohatesómmal randizik éppen. - nevettem.
- Mostohatesód? - kérdezte Yixing.
- JongDae. - néztem rá.
- A szüleid egyike házasodott valamelyik szülőjével össze? - kérdezte MyungSoo.
- Nem. - sóhajtottam. - A szüleim meghaltak több éve és most kb. egy hete magukhoz vettek, mert barátok voltak régebben a szüleimmel. - magyaráztam röviden.
- Mesélned kell többet erről a JongDaeről. - jelentette ki Tif.
- Ki kér? - vett elő Hoya egy vízipipát.
- Adj ide is. - szólalt meg SooKyu.
- Én nem. - szólaltam meg.
- Na, SooRin! - nyújtotta felém.
- Talán máskor. - erőltettem egy mosolyt visszautasítva az ajánlatot.
- Holnap gatyába rázunk. - ordította el magát Tiffany egyet szívva a vízipipából.
~
Majdnem éjfél felé járt az idő, amikor hazaindultam. Yixing nélkül haza se jutottam volna. Mivel a srácoknál előkerült a sör, amiből engem is itattak és ez az első alkalom volt, hogy ittam kicsit kóválygott a fejem.
Amikor a házunkhoz értünk rám nézett Yixing még a kocsiba ülve.
- Jól vagy, SooRin? Bocsánat, hogy rád erőltették a dolgot. - szabadkozott.
- Semmi baj. Kicsit fáj a fejem tőle, de jól vagyok. Köszönöm, hogy elhoztál. - hallgattam el kicsit, nyitottam volna a kocsiajtót, de elengedtem a kilincset. - Nem akarok bemenni. JongDaet látni.
- De azért be kell menned, mert aggódni fognak.
- Igazad van.
- Ha pedig nem akarod látni, akkor zárkózz be a szobádba.
- Jó ötlet. - fogtam meg ismét az kocsiajtó kilincsét. - Akkor jó éjt! - köszöntem el és adtam egy puszit az arcára. - Bocsi! - szóltam vissza még mielőtt becsuktam volna az ajtót.
Gyorsan felmentem csendben az emeletre, hogy nehogy összeütközzek valakivel.
Bejutottam találkozások nélkül a szobámba, de túl hangosan zártam be az ajtóm és JongDae meghallotta.
- Megint hol jártál? - rontott be a szobámba maga után becsukva az ajtót, hogy alvó szüleit fel ne ébressze.
- Miért érdekel? Foglalkozz magaddal. Te is elvoltál, én is. - mondtam miközben éreztem elkezdett forogni velem a szoba. - JongDae, most nem akarlak látni. - ültem le ágyamra.
- Ittál, SooRin? - kérdezte.
- És ha igen? Hagyj békén! - forgattam bánatosan a szemem. - Tudod, nekem régebben azt mondták, hogy ha az ember részeg általában igazat mond és most igazat mondok. Menj légyszíves!
- SooRin..
- JongDae, kérlek.. - kezdtem el könnyezni.
- Mit tettem ellened? - nézett rám furán. Nem feleltem semmit csak beharaptam számat. - Akkor megyek, jó éjt! - szintén szó nélkül ültem, mire elhagyta a szobát.
Amint kattant a zár elkezdtem nagy levegőt venni, nehogy elkezdjek sírni. Senkinek sem hiányzott egy újabb sírás. Amikor sikerült visszafojtanom, hátra dőltem az ágyamon. A plafont bámulva be is aludtam.
~~~~
*Másnap*
Nyolc-kilenc lehetett, mikor is felkeltem. A fejem eszméletlenül fájt. Felültem ágyamban és még mindig abba a ruhába voltam, amibe tegnap.
- Elfelejtettem átvenni a ruhám? - kérdeztem magamtól.
Lementem reggelizni és Mrs. Kim mosolygós arca fogadott, mint mindig.
- Jó reggelt, SooRin! - köszöntött.
- Reggelt. - motyogtam.
- Mi a baj?
- Fáj a fejem.
- Oh, mindjárt adok valamit. - keresett egy gyógyszert. - Tessék! Vedd be.
- Köszönöm. - vettem be a tablettát.
- Nem ez a ruha volt tegnap is rajtad? - kérdezte.
- De..elfelejtettem átvenni. Ha már itt tartunk. A barátnőimmel elmennénk vásárolni ruhákat. Állítólag a stílusom akarják csiszolni. Elmehetek?
- Persze, adok költőpénzt is. - mosolygott. - Vegyél olyat, ami tetszik.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza rá.
- Jó reggelt! - jött le a lépcsőn JongDae.
- Elmentem zuhanyozni. - néztem Mrs. Kimre majd felmentem az emeleti fürdőbe.

*JongDae szemszög*
- Jó reggelt! - köszöntem, amint leértem a földszintre.
- Elmentem zuhanyozni. - jelentette ki SooRin, majd felviharzott az emeletre.
- Fiam, történt már megint valami? - fordult felém anyám.
- Semmi, de mostanában ilyen velem. - vontam meg vállam, miközben hazudni próbáltam.
- Hát mindegy. - sóhajtott anyum.
Kéne beszélnem neki a tegnapi randimról? Lehet csak jobban kiborulna rám..

*SooRin szemszög*
Lezuhanyoztam, felvettem a ruhát, amibe menni fogok. Majd visszaérve a szobámba észrevettem, hogy írt egy ismeretlen.
,,A kávézónál találkozzunk tizenegykor."
Az üzenetből rájöttem Tiffany írta. El is mentettem a számát.
Két órám van még a találkozásig. Mit csináljak? Gondolkoztam amikor belépett JongDae.
- Mit akarsz? - ültem be az ablakomba.
- A tegnapiról szeretnék beszélni.
- Mi van vele?
- Nem érdekellek? - fonta össze karjait.
- Mi?
- Tegnap elmentem TaeYeonnal.
- Azt akarod, hogy féltékeny legyek? - ráncoltam homlokom. - Nem vagyok az. Ha vele akarsz lenni, hát tessék. Régóta tetszel neki úgy tudom. Szóval akadály nélküli utad van.
- Veled mi történt? Megváltoztál.
- Azért változok, hogy túl tudjak lépni az egyes dolgokon, JongDae.
- Rajtam?
Sóhajtottam, majd belekezdtem.
- JongDae, túl sokat rágódtam miattad dolgokon. Ha meg fogok bánni valamit, te tudod meg legelőször.
- SooRin.. - pillantott polcomon lévő még ki nem nyitott ajándékra. - Nyisd ki azt és akkor felejts el, mint bármi más a mostohatesódon kívül. - viharzott ki.
Forgattam még szemem, gondolkodtam, de aztán levettem az ajándékot a polcról. Kicsomagolva látom, hogy az a könyv, ami nekem van. Belelapoztam és bele volt írva:
,,SooRin, most már a hiányzó oldal nélkül befejezett a történet. Boldog karácsonyt!
  JongDae"
- JongDae, tényleg megvette nekem? - érzékenyültem el. - És mi ez? - vettem észre még egy könyvet. - Ez a következő kötete.
~
Elolvastam a könyvet az utolsó oldalig, ahol megálltam. Tudni akarom, hogy mi is a vége?
A kíváncsiságom győzött.
A vége az lett:
,,Az angyallány döntés elé kényszerült. Angyal marad vagy halandó és akkor szerelmével maradhat.."
Egy angyal, aki beleszeretett egy emberbe? Talán neki könnyebb dolga volt, mint nekem.
- Elment az idő! - vettem észre az órát. - Mennem kell.
Elraktam telefonom, pénzem a táskámba és indultam is. Felvettem bakancsom, kimentem az ajtón majd a kapun és irányba vettem a kávézót.
Odaérve látom, hogy mindkét lány már vár rám.
- Sziasztok! Bocsi a késésért. - köszöntem.
- Szia, semmi, na, akkor gyerünk a butikba! - jelentette ki Tiffany, majd belénk karolt és elindultunk egy butiksor felé. - Ide menjünk be!
Bementünk és elém tárult a lányok álma. Ruha cipők hátán.

- Ez szerintem jól állna SooRinnen. - szólalt meg SooKyu egy állvány mellé állva, amin bőrdzsekik lógtak.
- Jó szemed van, SooKyu. Hisz én tanítottalak. Na, ezt próbáld fel! - nyomott a kezembe egy szegecses dzsekit. - Ez a póló jó is alá. De könyörgöm ez a farmer.. - fogta a fejét.
- Mit ajánlasz? - kérdeztem.
- Fordulj meg. Mögötted van egy jó kis naci.
Megfordulva láttam, hogy egy fekete bőr nadrágra gondol.
- Azt akarod, hogy legyen még egy réteg bőr rajtam. - akadtam ki.
- Jajj! Csak próbáld fel. - tolt be a próbafülkébe Tif.
Miután magamra vettem a nadrágod, aztán még a dzsekit, kimentem megmutatni a lányoknak.
- Jesszus! Tényleg más vagy így! - csillant fel Tiffany szeme. - Arra gondoltam, hogy mind vehetnénk ilyen cipőt. - mutatott fel egy fekete szegecses magassarkú cipőt.
- Nekem tetszik. - kapta ki SooKyu a kezéből.
- Az én csíkos gatyámhoz is pont illik most. - nézte meg az összhatást a tükörbe. - És neked is jó lesz, SooRin.
Visszavettem ruháim és a pénztárnál kifizettük a cuccokat. Kilépve Tiffany ötletelt, hol tudnánk átvenni a cuccokat, majd SooKyu házánál maradt a választás.
~
Odaérve beléptünk. Senki nem volt otthon. Gyorsan elmentem a mosdóba átvettem a nadrágot, a cipőt és a dzsekit is felvettem. A ruháim beraktam a táskámba. Kilépve a mosdóból elámultak rajtam a lányok.
- Na, mondtam én, hogy gatyába rázunk! - nevetett Tiffany.
- Menjünk a találka helyünkre? - kérdezte SooKyu.
- Menjünk! Olyat ámul majd Yixing, hogy na! - szónokolt Tif.
Elindultunk hát megfogva cuccunkat. Középen ment Tiffany és ismét belénk karolt. SooKyu jobb oldalán, én meg balján.

 ~
Sok séta után odaértünk a házhoz, ahol tegnap voltunk. Két kocsi parkolt előtte. Az egyik Yixingé, a másik gondoltam valamelyik másik fiúé.
- Várj itt! - szólt rám. - Hali! - lépett be az ajtón.
- Csá! - óbégattak többen is.
- Szóval ma úgy döntöttünk, hogy átváltoztatjuk SooRint. Szerintem jobban néz ki és jobban is érzi magát. De ez az én véleményem. - vezette fel Tiffany. - Na, akkor SooRin. Gyere be!
Beléptem és tátott szájakat láttam.
- Huh! - szólalt meg WooHyun.
- Tif, te aztán tudsz, wow! - képedt el SungJong.
- Yixing! Te mit szólsz? - kérdezte SooKyu.
- Nem találok szavakat. - állt fel és lépett mellém.
- Még így is magasabb vagy nálam. - nevettem.
- Egy mester vagyok. - dicsérte magát Tif.
- Ne dicsérd túl magad, Tiffany. - röhögött SungYeol.
- Inkább hívd fel a többieket, SungYeol. - morgott Tiffany. - Tényleg a maradék négy hülye gyerek hol van?
- Alszanak talán otthon vagy máshol. SungGyu és DongWoo együtt húztak el tegnap és tudjuk ha ők együtt mennek valahova akkor másnap sokáig alszanak. És tuti, hogy másnaposak. MyungSoo biztos csak alszik, de akkor fog betoppanni, amikor nem számítunk rá. - nevette el magát WooHyun.
- Hoya ma nem jön. - szólalt meg a legfiatalabb közülünk.
- Miért nem jön az a szerencsétlen? - kérdezte SooKyu.
- Jól nézel ki. - súgta a fülembe Yixing.
- Mit udvarolsz? - suttogtam mosolyogva vissza neki.
~
- Csá! - jelent meg az ajtóban SungGyu és DongWoo. - Hoztunk piát, ki kér?
- Én. - jelentkezett SungYeol meg SooKyu is.
- Adj nekem is. - szólalt meg Yixing.
Forgatva fejem ide-oda ültem szótlanul.
- SooRin? Te kérsz? - kérdezte Tiffany.
- Keveset. - válaszoltam.
~
Körülbelül két óra múlva öt-hat környékén elindultam hazafelé részegen. Nem hányós részeg vagyok, hanem aki beszédesebb lesz tőle. Fáj a fejem, mint az állat és sípol is a fülem.
Mielőtt még elindultam volna átvettem a bakancsomra lábbelimet, hogy az úton ne törjem ki a bokám és beraktam táskámba.
Félúton leültem az útpadkára és lábamra hajtottam állam. Elővettem telefonom, mert tudtam nem jutok haza egyedül épségben. Telefonom kijelzőjére nézve gondolkodtam, kit hívjak. Mrs. Kim? Mr. Kim? YuRi? HyoYeon? Vagy JongDae? Az univerzumra bízom. Vakon ráböktem telefonom képernyőjére és fülemhez szintén vakon fülemhez emeltem a telefont.
~ Mi az SooRin? - vette fel a telefont.
- JongDae? - ismertem fel hangját.
~ Te hívtál, mi az?
- Mit csinálsz most? Értem tudnál jönni? Kicsit ittam és.. - hallgattam el.
~ És mi van azokkal akikkel voltál?
- Széthányják magukat szerintem valahol. El tudsz jönni?
~ Hajj..hol vagy? - sóhajtott mire mondtam neki a címet. ~ Maradj ott.

Kicsivel később megjelent JongDae. Mikor megláttam egyből vettem egy nagy levegőt majd szégyenemben kifújtam.
- Jössz? - lépett mellém.
- Persze. - álltam fel nehézkesen. - Mit csináltál amikor hívtalak? - kezdtünk el hazafelé sétálni.
- TaeYeonnal voltam. - mondta ki minden félrebeszélés nélkül.
- Ott hagytad? - kérdeztem megtorpanva.
- Ki jött volna érted? Az anyámat nem merted volna felhívni. - magyarázta tovább sétálva.
- Lehet igazad van. - biggyesztettem le szám. - Miért csinálod ezt velem?
- Mit tettem már megint? - sóhajtott.
- Mindig mikor épp elfelejtenélek újra előjössz. Oh, szédülök.. - rogytam térdre. - Jól vagyok.. - akartam felállni. - Vagy nem. - rogytam vissza.
- Gyere a hátamra. - nyújtotta kezét. - Gyere már! - kapott fel hátára.
- Köszönöm. - motyogtam magamba. - Mindent.

*JongDae szemszög*
- Mit csináltál amikor hívtalak? - kérdezte SooRin.
- TaeYeonnal voltam. - mondtam ki könnyedén.
- Ott hagytad? - torpant meg.
- Ki jött volna érted? Az anyámat nem merted volna felhívni. - röhögtem magamban.
- Lehet igazad van. Miért csinálod ezt velem?
- Mit tettem már megint? - sóhajtottam amolyan *már megint* gondolattal a fejembe.
- Mindig mikor épp elfelejtenélek újra előjössz. Oh, szédülök.. jól vagyok..vagy nem. - rogyott le a földre SooRin.
- Gyere a hátamra. - nyújtottam felé kezem. - Gyere már! - szóltam rá majd felvettem hátamra.
Kis idő múlva elkezdett motyogni valamit.
- Köszönöm. Mindent.
Vettem egy elégedett levegőt és tovább mentem SooRinnel a hátamon.

*SooRin szemszög*
Túl őszinte vagyok, ha iszom?
~
A házunkhoz odaérve letett JongDae és rám nézett. Bekönnyezett a szemem, el kezdtek hullani a könnyeim.
- SooRin, most miért sírsz? - szólalt meg.
- Nem tudom. - hazudtam letörölve a könnyeimet. - Talán csak túl sok van belőlük.
- Te mondtad, hogy őszintén beszélsz, ha részeg vagy. És látszik rajtad, hogy hazudsz.
- JongDae, az okát te is jól tudod. Én is tudom az okát, de a célját nem. Ahogy a te célodat sem látom. Mit akarsz elérni az életedben? - sóhajtottam. - Én igazából már nem tudom. Azt mondtam régebben, hogy csak boldog, de már az se jön össze. - ültem le a kapu elé. - Most nézz rám..életemben másodjára ittam és már egyedül haza se tudtam jönni. Csődtömeg vagyok. - húztam fel lábaimat és államat térdeimre támasztottam. - Ez az új stílus, amit két lány talált nekem egészen tetszik, de a legjobban egy zsákot húznék a fejemre és megfulladnék benne. Várj, nem! Én nem akarok meghalni. - beszédem közben JongDae leült mellém és csak hallgatott. - Élni szeretnék, de nem tudom, hogyan is akarnék. Feszít a fejem.. - hunytam le a szemem. - Ez így nem jó..ez így nem állapot. - takartam el arcom és ráztam fejem. - Túl őszinte vagyok, JongDae?
- Én csak csendben hallgatlak. Ha ennek ki kell jönnie, akkor mond. Normál állapotodban még nem is beszélsz velem. - magyarázta.
- TaeYeonnal együtt vagy? Legyél velem őszinte, kérlek. - haraptam be ajkam fel nem nézve és becsukva szemem. Nagyot sóhajtva vártam a választ, a fejem még mindig lábaimon pihentetve.
- Igen. - érkezett a válasz.
- Értem. - nyitottam ki szemem. - Legalább valaki örül.
- Elmondanád nekem, hogy kikkel voltál többször is amikor későn jöttél?
- Miért érdekel az téged? - pillantottam rá, de még térdeimen hagyva fejem. - Ha ennyire érdekel, barátokkal. Yixing is köztük volt. Meg Tiffany, SooKyu, DongWoo, SungJong, SungGyu, WooHyun, Hoya, SungYeol, MyungSoo. - soroltam fel. - Elég lesz? - emeltem fel fejem. - És ha érdekel - tápászkodtam fel. - Yixing megcsókolt. - hagytam ott őt és mentem be a házba.
Bent észre vettem Mrs. Kimet, amint leskelődött az ablaknál.
- SooRin. - vett észre.
- Persze, minden oké. - vontam meg a vállam mosolyogva. - Elmondta már önnek a kicsi fia, hogy jár egy lánnyal?
- SooRin, te részeg vagy? - fogta meg vállaim.
- Igen, kicsit. Őszinte vagyok, komolyan.
- Nincs hányingered? - aggódott.
- Nincs, csak beszédes hangulatomban vagyok. Heh, tudta, hogy TaeYeonnal jár? - lépett be időközben JongDae. - Bármit is hittem, hogy milyen a fia, tévedtem, Mrs. Kim. És ha egyet kívánhatnék, akkor az lenne, bár ne hoztak volna el az árvaházból. - fakadtam sírva.
- Össze-vissza beszélsz SooRin. - simogatta meg vállam.
- Engedd el, anya. Amikor iszik, őszinte. Komolyan gondolja ezt is. - szólalt meg JongDae.
- Én tényleg köszönök mindent, amit kaptam, de jobb lett volna, ha ott hagynak az árvaházba megrohadni. - vettem egy nagy levegőt. - Az is jobb lett volna, ha nem ismerem meg JongDaet. - viharzottam ki a házból.
Elrohantam és nem is akartam haza...visszamenni..
Császkáltam a városban és volt elég időm gondolkodni. De ki nem józanodtam.
- Shin SooRin? - szólalt meg mögülem egy hang.
Felkaptam fejem és észrevettem a mellém lépő alakot. Nem volt ismerős a férfi.
- Ismerjük egymást? - kérdeztem.
- Velünk kell jönnöd. - lépett a másik oldalamra egy másik ismeretlen férfi.
Berángattak egy furgon hátuljába és elhajtottak velem.
- Kik maguk? - kérdeztem üvöltve.
A kocsi hátsó részén egyetlen egy ablak sem volt. Se az ajtókon, se máshol. Csak egyetlen, ami a vezetőfülkébe nyílt.
- Hova visznek? - kérdeztem ordítva.
- Maradj csendben! - szólt hátra az egyik.
Forgattam fejem felmérve a kocsi belsejét. Majd hirtelen lefékezett.
Kinyitották majd kirángattak a járműből. Bevittek egy házba. Nem tudtam valami túl jól bemérni a terepet. Felvittek egy emeleti szobába és belöktek az ajtón. Bezárták kulccsal. Aztán hallottam, amint elmennek.
Körül néztem a szobába.
Kékes hideg falak. Egy ablak, amin nem fértem volna ki. Egy asztal mellette két székkel, egy ágy és egy polc teli könyvekkel. A polcon olyan műfajú könyvek foglaltak helyet, mint horror, tragédia, dráma. Nem volt éppen megnyugtató.
~
Pár perccel később fordult a zárban egy kulcs és kinyílt az ajtó.

8.fejezet vége